Kapcsolatfelvétel dr. Lévay Bernadettel

 

 

"Más lett a kisugárzásom, másképp néznek rám."

 

Szilvia sikertörténete (39 éves)

Sokáig gondolkoztam, hogy tényleg akarok-e hasplasztikát.
Szültem két gyereket, és az az igazság, hogy már előtte is volt pocakom. Utána viszont egyáltalán nem húzódott vissza a hasfalam. A hasizmaim teljesen kitágultak nem tudták tartani a belső szerveket. Ez egyrészt esztétikai probléma, másrészt ebből később még gond lehetett volna.

Sokat kínlódtam, hogy mit vegyek fel, ami eltakarja a hasamat. Tudom, vannak akiket ez nem zavar, simán felvesznek szűk pólót, de én nem győztem olyanokat keresni, ami „ápol és eltakar”. Utáltam, hogy kérdezgetik, hogy jön-e a harmadik baba. Most kezdjek el magyarázkodni?! Volt, aki nem elégedett meg egy egyszerű nemmel. Volt, aki próbált meggyőzni, hogy a nagy has ilyen korban (39 éves vagyok!) már normális... Nem szerettem fürdőruhát felvenni, a nadrág felett kibuggyant a hasam. Na, szóval utáltam.
Elkezdtem kérdezősködni barátnőktől, ismerősöktől, ki mit tud, hallott a hasplasztikáról. Végül egy kolléganőm megcsináltatta, és nagyon elégedett volt az eredménnyel. Ő ajánlotta az orvosát is, dr Lévay Bernadettet.
Felhívtam telefonon, és megbeszéltünk egy személyes konzultációt, ahol nagyon meglepődtem. Az én tapasztalatom az orvosokkal, hogy borzasztó távolságtartóak, nem is igazán veszik emberszámba a beteget. Na, gondoltam, egy plasztikai sebész, vajon milyen lesz? Nos, abszolút pozitív volt az első benyomás. Kedves, közvetlen, humoros EMBER. Elmondta, mire számítsak, mi lesz a műtét előtt, mi lesz közben, és mi fog utána történni. Meg is egyeztünk, hogy még karácsony előtt meglesz a műtét. Utána úgyis szünet van, lesz időm felépülni, nem kell plusz szabadságot kivennem.

Szerencsére a szüleim vállalták addig a gyerekeket, így én csak magamra figyelhettem. Csütörtök délután bementem a férjemmel a magánklinikára. Mindenki nagyon kedves volt, odafigyeltek a betegekre. Kaptam egy ágyat, át kellett öltözni, aztán már csak várni kellett egy kicsit, amíg én kerülök sorra. Mit szépítsem, azért eléggé féltem... Aztán bevittek a műtőbe. Bevallom, onnantól nem sok mindenre emlékszem. Aztán felébredtem, és hát, nem szépítem, kegyetlenül fájt a hasam. Volt két cső a hasfalamba, azok vezették ki a folyadékot, illetve egy haskötő volt rajtam. Kaptam fájdalomcsillapítót, de valahogy nem nagyon használt. A másik gondom az volt, hogy én nem nagyon tudok a hátamon feküdni, hamar megfájdul. Hasműtét után viszont csak háton lehet feküdni, oldalfekvésben sem lehet. Úgyhogy nekem fájt a hasam is, meg a hátam is :-) Szegény nővér, elég sokat vinnyogtam neki... Aludni sajnos így nem nagyon tudtam. Amikor ki kellett mennem mosdóba, segített az egyik nővérke. Szóval az első az éjszaka... nos, túl kell élni. Másnap reggel már jobb egy fokkal. Kaptunk reggelit, aztán még tudtam pihenni egy keveset. Délután négy óra felé mehettem haza. Jó volt otthon lenni, bár mozogni továbbra sem igazán tudtam.
Ja, igen, ami még kellemetlenség: az altatás miatt sokat kellett köhögnöm. Ez azonban elég fájdalmas frissen műtött hassal :-( Ez kb egy hét alatt múlt el.
Két nap múlva már megint jobb volt. Azt hiszem elmondható, hogy minden nappal jobb egy kicsit. Kedden kellett visszamenni kontrollra, akkor a doktornő kivette az egyik csövet. Aznap volt karácsony, délután mentünk szüleimhez és a gyerekekhez, hogy együtt legyünk. Talán nem árulok el nagy titkot, nem volt túl ünnepi a karácsony :-) De azért a gyerekek nagyon élvezték. Az ajándékokat sikerült beszerezni még a műtét előtt, így azt oda tudtuk adni. 
Pénteken kellett újra kontrollra menni, akkor kivették a másik csövet is. Na, innentől már kezdtem embernek érezni magam. Azért a haskötő még sokáig jó barátja marad az embernek :-)

Ja, igen, még egy fontos dolog: a fürdést / zuhanyzást, kb 1 – 1,5 hétre el lehet felejteni :-) Addig csak cicamosdás. Miután kivették a második csövet, utána lehetett zuhanyozni. Arra az érzésre viszont nem készültem fel (lelkileg), amivel a haskötő levétele járt. Csak annyit mondhatok, hogy először mindenki fekve vegye le, mert ha állsz, akkor elmondhatatlanul pocsék érzés, amikor semmi nem tartja a hasad.
Januárban még elég gyenge voltam, de azért már határozottan javultam. Kb március-április volt, mire a haskötőt le tudtam venni, és már nem kellett hordanom.

"Mindenki dicsér, hogy milyen jól nézek ki"

De ami a lényeg: MEGÉRTE a szenvedés!!! Most nincs hasam, csinosnak érzem magam, és még a sok évvel ezelőtt vett nyári ruháim is rám jönnek. Végre tudok szűk pólót hordani és nem kérdezi mindenki tőlem, hogy „Jön a harmadik baba?”
Igen, van heg a hasamon, de az még fürdőruhában sem látszik.

Sokkal jobban érzem magam a bőrömben, és nem látszom 39 évesnek :-), illetve idén már 40 leszek! De nem látszom annyinak, és végülis a kor az csak egy szám, nem? Mindenki dicsér, hogy milyen jól nézek ki, és nem csak arról van szó, hogy laposabb a hasam. Más lett a kisugárzásom, másképp néznek rám. Ha nem lenne férjem, még be is pasizhatnék :-)
Azért majd, ha elég bátor leszek, azért majd még a melleimet felvarratom a doktornővel.

Köszönjük Szilviának, hogy megosztotta velünk történetét és véleményét!

 

kapcsolatfelvétel

KAPCSOLATFELVÉTEL

A kapcsolatot szakorvosunk,
dr. Lévay Bernadett veszi fel Veled!

Szakorvosunk 24 órán belül
garantáltan válaszol Neked!

Neved:

Email címed vagy telefonszámod:

Email címed vagy telefonszámod újra:

Tárgy:

Téma:

Üzenet:

MEGTALÁLTAD?

Kérünk oszd meg velünk, ha nem találtad meg az infót, amit keresel, vagy ha valami nem tetszett. Ezzel a hozzád hasonló látogatóknak is jót tehetsz!